Bódy Anna

Pszichológus vagyok és Gyászfeldolgozás Módszer specialista.

Már az egyetemi tanulmányaim alatt foglalkoztatott a gyász, a veszteségek, a meghatározó élethelyzetbeli változások témája. Megragadtak azok a történetek, amikor egy veszteséget növekedés követett, lenyűgözve és kívácsian figyeltem a nagy megrázkódtatásokat követő gyógyulástörténeteket, és csodáltam azokat az embereket, akik idővel a veszteségük hatására még nyitottabban, őszintébben kezdtek élni. A kíváncsiságom hajtott, amikor éjszakába nyúlóan olvastam Irvin D. Yalom egzisztenciális pszichológiáról szóló könyveit, amikor részt vettem a Hospice Alapítvány önkéntesképzésén, vagy amikor szakmai gyakorlatom helyszínéül az Országos Onkológiai Intézetet választottam.

​

Amikor mindezek után eljutottam a Gyászfeldolgozás Módszer magyar központjának specialista-képzésére, mintha hazaértem volna: megrázó volt ennyire közelről szembesülni vele, hogy milyen mélyen emberi tapasztalat, milyen közös mindannyiunkban, hogy az életünket veszteségek szegélyezik. Mindannyian gyászolunk: halottakat, kapcsolatokat, be nem teljesült reményeinket, vágyainkat, életünk fontos helyszíneit, és még sok mást.

Veszteségekkel dolgozni sokszor jár az összeszoruló torok, a sírás, a megrázkódtatás élményével, de számomra a képzés során bőséggel járt a hála érzésével és őszinte, szívből jövő nevetésekkel is. Megtanultam, hogy a veszteségeinkkel való munka az életről is szól és élni tanít: tanít a jelenlétre, örömünk, fájdalmunk, haragunk, szégyenünk kifejezésére. Tanít az elszigetelődés helyett a kapcsolódást választani. Tanít az együttérzésre.

​

Munkámban egyaránt fontosnak tartom a folyamatos továbbképzést és a saját önismeretem mélyítését. Egyéni folyamataimat szupervízió mellett kísérem.