Gyász vagy depresszió - mi a különbség?

Az életünk során mindannyian átéljük a veszteség fájdalmát: egy szerettünk halálát, egy fontos kapcsolat megszűnését, munkahelyünk elvesztését, egy nagy csalódást, vagy más érzelmi veszteséget. Ezekben az időkben gyakran érzünk szomorúságot, fájdalmat és bizonytalanságot, és egy súlyos veszteség után az is teljesen természetes, ha érzéseink nagyon intenzívek - a gyász ambivalens érzései normális reakciók. Azonban fontos megkülönböztetni a normál gyászt a depressziótól, hogy feleslegesen ne patologizáljuk a gyászt, de mindazok, akik depresszióval küzdenek, megkaphassák a szükséges támogatást.

A gyász és a depresszió elkülönítése nem minden eseteben egyértelmű feladat, mivel bizonyos tünetek átfedést mutathatnak. A gyászunkban érezhetünk szomorúságot, sírhatunk, elveszíthetjük az érdeklődésünket a dolgok iránt, és koncentrációs nehézségeket is tapasztalhatunk. Fizikai tünetek is megjelenhetnek, például alvászavarok vagy étvágytalanság. Ezek a reakciók általában idővel enyhülést mutatnak.

Van azonban néhány kulcsfontosságú különbség a gyász és a depresszió között. A depresszió általában hosszabb ideig tart, és a tünetek súlyosabbak lehetnek: például, ha a gyászoló hónapokon keresztül tartó kedvetlenséget, az érdeklődés teljes elvesztését, örömre való képtelenséget tapasztal, ez már depresszióra utalhat. Az öngyilkossági gondolatok vagy szándékok jelenléte is figyelmeztető jele annak, hogy a gyászoló depresszióval küzd, ebben az esetben különösen fontos megfelelő segítséget kérni.

A depresszió további tünetei közé tartozik a bűntudat: a gyászban is találkozhatunk bűntudattal, ebben az esetben azonban ezek az érzések jellemzően az elveszített személlyel kapcsolatosak, míg a depresszióban általánosabbak és erőteljesebbek az önvád érzései.

A megértő attitűd kulcsfontosságú a gyász és a depresszió esetében egyaránt. Nem bagatellizálhatjuk el azok fájdalmát, akik gyásszal küzdenek. A gyászoló szenvedése gyakran szakember segítsége nélkül is enyhül, de szükség esetén egy szakember is támogathatja az érzelmi feldolgozást. Ugyanígy fontos a támogatás és megértés a depresszióval küzdők számára is - ebben az esetben érdemes lehet klinikai szakpszichológus vagy pszichiáter segítségét is kérni, hogy a feldolgozás biztonságos körülmények között kezdődhessen meg.

Mire számíthatunk a Gyászfeldolgozás Módszertől? – A reális célokról és eredményekről

Korábbi bejegyzésemben idéztem Robert Stolorow gondolatát, amiben azt is felveti, előfordulhat, hogy valaki olyan mély gyászt él át, ami soha nem ér véget. Lehetséges-e hát a gyászból való gyógyulás? Mi értelme akkor egyáltalán a gyászfeldolgozásnak?

Arról is írtam már, hogy a munkám során alázatra int veszteségeink egyedisége és sokfélesége. Benyomásaim lehetnek arról, hogy a másik mit él át, milyen mély fájdalmat tapasztal meg, biztos azonban soha nem lehetek abban, hogy pontosan értem őt. Csak törekedni tudok arra, hogy jelen legyek vele, és rá figyeljek, a saját előzetes koncepcióimat, elvárásaimat pedig háttérbe tudjam szorítani, ha szükséges. Egyetértek Stolorow-val abban, hogy biztosan van olyan fájdalom, ami akár a sírig is elkísérhet minket, és egyáltalán nem gondolom, hogy ha valaki évek múltán is nehéz érzésekkel gondol egy veszteségére, az csak annak a jele lehet, hogy valamit rosszul csinált. A gyász természetes tapasztalatunk, és bár az idő önmagában nem gyógyítja, gyakran türelemre tanít.

Mindezekkel együtt hiszek a gyászmunka fontosságában, és azt gondolom, hogy egy súlyos veszteség után is van okunk reménykedni. Fontosak a reális elvárások, mielőtt belevágnánk a Gyászfeldolgozás Módszer elsajátításába egy szakember segítségével: két hónap alatt nyilvánvalóan nem fog megszűnni minden fájdalmunk, és szerencsére nem kell elfelejtenünk, sem megtagadnunk az elveszített kapcsolatról őrzött szép emlékeinket ahhoz, hogy a gyászfeldolgozásban előbbre lépjünk.

Mégis sok fontos dolog történhet két hónap alatt: megtapasztalhatjuk, hogy nem vagyunk egyedül a fájdalmunkkal. Felismerhetjük „befejezetlen ügyeinket”: mindazt, amit utólag szeretnénk máshogy, jobban csinálni, mint ahogyan a veszteségünk előtt alakult. Ez segíthet abban is, felismerjük a gyász során átélt különböző érzéseinket, és a folyamatban megtanulhatjuk, ezekkel hogyan dolgozhatunk. Felismerhetjük mindazokat a megküzdésinket, amelyeket a gyász nehéz érzéseinek elfedésére használtunk. Megérthetjük, hogy korábbi veszteségeink hogyan befolyásolják az újabbak után átélt gyászunkat. Eszközt kaphatunk az érzelmeinkkel, gyászunkkal való további munkához, ami minden veszteségünk kapcsán segítségünkre lehet.

Egy súlyos veszteség után ez a munka sok időt, erőfeszítést és áldozatot igényel, és talán nem múlik el minden fájdalmunk. Mégis felszabadító lehet átélni, hogy egyre könnyebbé válik az érzelmeinkhez való kapcsolódás, ellenállóbbá válunk a veszteségekkel szemben, így őszintébben, szabadabban kezdhetünk élni és kapcsolódni másokhoz.

A Gyászfeldolgozás Módszerről

A Gyászfeldolgozás Módszerről írt összefoglaló cikkem megjelent a Pszichocloud oldalán.

Itt olvasható.